Cecelia Ahern: Bennem élsz

"Első mondat:

Hunyd be a szemed, és bámuld a sötétséget:

"Ha az ember bajban van, végigfut az agyán a legbizarrabb lehetőség is. Lássuk csak. Ha történetesen tényleg Justin vérét kaptam meg a vérátömlesztéskor, akkor a szívem az ő vérét keringeti épp a testemben. Az a vér, amely egykor ahhoz kellett, hogy életben maradjon, most már az én ereimben rohangál, és engem tart életben. És a szíve üzenete, a szíve verése, amely őt azzá tette, akivé, most már a testem, a lényem része. Ahogy ez végigfut a fejemen, libabőrös leszek, kiráz a hideg. Aztán összekuporodok. Már nem is olyan rossz ez az érzés. Már nem is vagyok annyira egyedül, hiszen társaságra leltem a saját testemen belül. Lehet, hogy azért érzek közöttünk ilyen erős kapcsot, mert azáltal, hogy felfogtam a szíve adását, úgy rá tudtam hangolódni a hullámhosszára, hogy még a személyes érzései és élményei is átjöttek? Kimerülten sóhajtok. Mi maradt még az életemben, amiből valamiféle értelmet tudok kovácsolni? Tulajdonképpen nem is csak a közelmúltról van szó: a folyamat már régebben, az esés előtt elkezdődött. Azt hiszem, egy ideje már zuhanásban voltam, azon a napon nem is történt más, minthogy végre földet értem. Akkor kezdődött el hátralévő életem első napja."

Justin Hitchcock, a jóképű, ám morózus amerikai művészettörténész még nem jutott túl a válása okozta sokkon, kiábrándult és depressziós. Az ír fővárosban tart előadást, amikor rábeszélik, hogy vegyen részt egy anonim véradáson. Nem is sejti, hogy önzetlen tettével örökre megváltoztatja az életét...

Joyce Conway, a harmincas évei elején járó, rossz házasságban élő ír fiatalasszony balesetet szenved, az életét egy vérátömlesztés menti meg, ám elveszíti azt, amire a világon a legjobban vágyott: a kisbabáját. Amikor magához tér, különös érzés keríti hatalmába: mintha valaki más életét élné... Az ismeretlen férfi emlékei uralják álmait, de vajon a nyomára bukkanhat valaha az idegennek, hogy megfejtse a rejtélyt?"

Nagy lendülettel vetettem bele magam ebbe a könyvbe, mert sok jó kritikát olvastam nemcsak erről a könyvről, hanem az írónőről. Korábban Cecelia Ahern-től az U.i.: Szeretlek című könyvet olvastam, ami nagyon tetszett nekem is (amiről itt is írtam már).

Szóval amilyen nagy lendülettel kezdtem, olyan nehezen tudtam a végére érni. Furcsa volt a történet, és nehezen tudtam követni. Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez a könyv valahogy nem nyerte el a tetszésemet. Nem tudom, hogy pontosan mi nem tetszett benne, mert az alaptörténet jó lett volna: két idegen többször összefut véletlenül és a végén egymásba szeretnek. Lehet, hogy a sok jó kritika olvasása után túl nagy volt az elvárásom.... :-(

Cecelis Ahern: Bennem élsz
Kiadó: ATHENAEUM 2000 KÖNYVKIADÓ KFT.
Szállítás: 1-3 munkanap
Oldalak száma: 392
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 380 gr
ISBN: 9789632930145
Nyelv: MAGYAR
Fordító: HUSSAMI PÉTER
Kiadás éve: 2009

Carolly Erickson: A cárné lánya

„Daria Gradownak hívnak és a kanadai Yellow Rainben lakom. Özvegy vagyok. A drága Michael meghalt, de a családunk összetartó, törődnek velem, különösen a fiam, Nicholas és a gyerekei. Ők úgy tudják, hogy Gradov a nevük, mint az apjuknak. De az igazi nevük Romanov. Még nem sejtik, hogy ők a cári trón örökösei.” Carolly Erickson legújabb történelmi regényének hősnője Tánya Romanova nagyhercegnő, aki fényűző életet él cári családjával . Ám a háború, majd a forradalom gyorsan elsöpri a cári hatalmat. Ekkor lép be Tánya életébe Gradov, egy fiatal katonatiszt, aki merész tervet sző a cári család megmentésére.”

Sokaknak a Romanov hercegnők közül csak Anasztázia jut az eszükbe, mert róla sok mese, film, könyv készült. A cárné lánya című könyvről már sokat hallottam, és mivel érdekelt Anasztázia és az akkori világ, így nagy lelkesedéssel kezdtem bele a könyvbe, mert egy olyan családról olvashattam, akiknek az élete mindig is érdekelt. A történet az utolsó orosz cár és családja életét meséli el. Ez a könyv Anasztázia nővére, Tánya szemszögéből van elmesélve. Bár több fikciós elem is van a könyvben, de alapjában történelmi dolgokat tartalmaz.

Nagyon tetszett a könyv, mert szeretem a történelmet és ez a könyv remek történelmi titkokkal van teli a Romanovok életéről.

A könyv –mint a cím is jelzi- a cárné lányáról. Kicsit utánajártam és azt tudtam meg, hogy Tánya volt a cárné legkedvesebb lánya, ő segítette, amikor maga alatt volt.

A cárné lánya című könyv nekem nagyon tetszett. Csak azt hiányoltam belőle, hogy Tánya a család kivégzése után nem ír arról bővebben, hogy hogyan öregedett meg, szívesen olvastam volna még erről, de hátha lesz még erre lehetőségem…..

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Jodi Picoult könyveiben mindig egy-egy nagyobb lélegzetvételű, társadalmunkat érintő, komoly témákat dolgoz fel. A könyvei mindig ugyanúgy épülnek fel, az írónő stílusa nem változik. Már több könyvét olvastam, így nagyjából már mindig tudtam, hogy mire számíthatok. Most sem volt másként.

A Sorsfordítók központi témája a tinédzserkori öngyilkosság, amely nagyon elgondolkodtató.

A tizenéves korúak körében a legnagyobb az öngyilkossági kísérletek aránya. A 10–20 éves korosztályban a sikeres öngyilkosságok száma a többi korosztályéhoz képest csekély, a kísérletek aránya azonban óriási. Vajon minek köszönhető a tinédzserek öngyilkos hajlama és mit lehet ez ellen tenni? 

A serdülőkorúak közül minden harmadik fiatal gondol öngyilkosságra. Különösen veszélyeztettek azok a gyerekek, akiknek a családjában előfordult öngyilkosság, vagy akiket bántalmazás ért. A lányok gyakrabban kísérelnek meg öngyilkosságot, a fiúk azonban kevésbé adnak le segélykérő jeleket, és általában erőszakosabb halálnemet választanak, így végül is közülük kerül ki több áldozat.

A könyv olvasása közben van bőven min gondolkodni, nem érdemes végigrohanni rajta. A végét azért sajnálom, gyorsan lezárult…Olvastam volna még arról, hogy a főszereplő, Chris hogyan tudja feldolgozni az elmúlt közel 1 év eseményeit…. 

Voltak olyan részek, amiket nem raktam volna bele, de egészében nem csalódtam az íróban.

A könyv felépítése most egy kicsit eltér az eddig megszokott felépítéstől: eddig több szereplő szemszögéből olvashattuk a történteket, most pedig „csak” a múlt és a jelen váltakozik.
Ami tetszett benne, az a két fiatal összetartozása, ragaszkodása a másikhoz. Jellemileg Emmi nagyon elítélendő volt számomra: önös érdek vezérelte arra, hogy öngyilkos legyen, mellyel nagy felelősséget tett Chris vállára. A könyvből úgy vettem ki, hogy Emmit korábban molesztálták. Lehet, hogy ez volt az öngyilkosságának az alapja?

Az írónő 2014-ben magyarul megjelent legújabb könyve ismét egy olyan nehéz témát dolgozz fel, ami egyre több áldozatot követel és ami ellen tenni szükséges.

Nem hiába Amerika első számú kedvence Jodi Picoult. Ez a könyve is nagyon tetszett nekem.

Fejős Éva: Dalma

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A Cuba Libre elolvasása után nagyon vártam a Dalmát, mert számomra a Kubás regény Fejős Éve eddigi legjobb könyve. E könyv elolvasása után valami olyasmit vártam, hogy a Dalmában a főhős megnyitja a salsa-s tánciskoláját és ekörüli kalandjairól olvashatunk. Az új könyv fülszövegéből is kiderül, hogy Dalma gyerekkorát mutatja meg (a Cuba Librébek éppen akkor érettségizett le)

Lehet, hogy a nagy izgalom miatt nekem kicsit hiányos volt a könyv. 162 oldalas és Dalma első 10 évét mutatja be. Engem érdekelt volna az a 8-9 év még, amíg le nem érettségizett, így lett volna kerek a történet. (Vagy az majd egy újabb könyv témája?)

E könyv is olyan fejősévás, de számomra nem érte el a Cuba Libre szintjét.

A történet egyébként könnyen, gyorsan olvasható, jól adja magát. Bemutatja, hogy milyen az, amikor egy gyerek nem érzi a szülői szeretetet, milyen az, amikor új apuka lesz, és azt is, hogy egy 8-9 éves kislány hogyan dolgozza fel azt, hogy addigi egykesége után kistestvére lesz. Ezekből átéltem én is 1-2 dolgot.

Egy újabb olyan Fejős Éva könyvet sikerült elolvasnom, ami nincs 1 hónapja, hogy megjelent.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne eltölteni egy hangulatos délután/ estét egy jó könyvvel!

Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok

Nem olvastam eddig még Sofi Oksanen-től könyvet, de sokat hallottam már róla, így most lehetőségem nyílt ezt pótolni. Sofi Oksanen (Jyväskylä, 1977. január 7. –) kortárs finn írónő. Édesapja finn, édesanyja észt származású. Finnül és magyarul is három kötete jelent meg. Első regényével, a Sztálin teheneivel robbant be az irodalmi köztudatba. 

Oksanen műveiben fontos hangsúlyt kapnak a női szerepek, és a totalitárius elnyomás. Oksanen az első író, aki egyszerre belülről és mégis kívülről ír a szovjet időkről. Regényei magyarul 2010-ben (Tisztogatás), 2011-ben (Sztálin tehenei), 2012-ben (Baby Jane) és 2014-ben (Mikor eltűntek a galambok) jelentek meg a Scolar Kiadó gondozásában. 

Rátérve a Mikor eltűntek a galambok c. könyvre: kezdeném először a könyvborítón látható Bosch: Az utolsó ítélet című képének részletével: ez már felkeltheti az olvasó figyelmét és remekül illik a regény hangulatához. 

Ez a könyv az utóbbi időszak legsúlyosabb olvasmánya, amely Észtország és népének sajátos sorsát taglalja a második világháború alatt és után. A regény a nácizmus és kommunizmus ringjében lehetséges életutakat mutat be három olyan ember segítségével, akiknek sorsa egy pontról indult, de a végtelenbe ágaznak széjjel. 

Az 1940-ben Szovjetunióhoz csatolt Észtország 1991-ben nyerte el függetlenségét. Az Észt Köztársaság II. világháborúbeli sorsa 1939 augusztusában teljesedett be, amikor Sztálin és Hitler egyezményt kötött Kelet-Európa érdekszférák szerinti felosztásáról a Molotov–Ribbentrop-paktumban és annak titkos záradékában. 

Az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más nyugati demokráciák mindig is illegálisnak tekintették Észtország szovjet megszállását. Diplomáciai kapcsolatban maradtak a független Észt Köztársaság képviseleteivel, jogilag sohasem ismerték el az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság létét, sohasem ismerték el, hogy Észtország a Szovjetunió része lenne.
Észtország függetlenségét az tette lehetővé, hogy a Szovjetunió szembesülve belső nehézségeivel, birodalma külső területeinek magára hagyása mellett döntött. Az 1987–1989-es kezdeti időszakban fokozatosan nőtt a gazdasági függetlenség. A Szovjetunió gyengülésével egyre nyilvánvalóbban közeledett a teljes függetlenség, az ország kezdett az önrendelkezés útján haladni. Az ország parlamentje 1988. november 16-án nyilvánította ki szuverenitását a Szovjetunión belül.

1989-ben a „daloló forradalomban” Litvánia, Lettország és Észtország kétmillió lakója élőláncot alkotott országaikon át. Ez volt a „Balti út”, és az akció függetlenség melletti tüntetés volt. Mindhárom nemzet hasonlóan szenvedett a megszállástól és hasonló módon törekedett a függetlenségre. 1991. augusztus 20-án, a moszkvai katonai puccs idején Észtország formálisan is kinyilvánította függetlenségét, újraélesztve az 1940 előtti államot. Az első ország, amely elismerte a független Észtországot, Izland volt két nappal később. Az utolsó orosz csapatok 1994. augusztus 31-én távoztak. 

A Mikor eltűntek a galambok c. könyv nekem azt az „életérzést” próbálta visszaadni, hogy egy nagyon kis államra milyen hatással volt a II. világháború és milyen volt két nagy állam között lenni (földrajzilag is). A szomorúság érzésével tettem le ezt a könyvet.