"Sandy
Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány,
mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai.
Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt
személyeket.
Jack
Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd
nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a
nő segíteni fog rajta.
Miközben
Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt
ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár
zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új,
szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja
Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.
A
mindössze 28 éves Cecelia Ahern e regényében is kiválóan ötvözi a mesét és a
valóságot."
Az írónőtől már
több könyvet is olvastam, így alig vártam, hogy újabb könyvét is olvashassak.
A Talált tárgyak
országának az alapötlete nagyon tetszik, eredeti. Sokan vagyunk úgy, hogy ne
éreztük volna legalább egyszer, milyen az, amikor nem találjuk a szemüveget, a
tollat, a füzetet, pedig határozottan emlékszünk, hová tettük. Persze a
legtöbbször a dolgok pont akkor kerülnek elő, amikor az ember nem is számít rá,
de ki tudja, hogy addig hol rejtőztek? Épp ezt a hétköznapi(nak nem igazán
tűnő) jelenséget helyezi Ahern története középpontjába.
Azonban sok
múlik a kivitelezésen is, nem minden a jó ötlet. Úgy gondolom, hogy ez a könyv
nem igazán jött össze az írónőnek.
Nem éreztem
eléggé kidolgozottnak a talált tárgyak országát. Az addig rendben van, hogy ide
kerül minden elhagyott tárgy, és élőlény, valamint az elfelejtett gondolatok is
helyet kapnak, de vártam volna valami magyarázatot arra, hogyan is lehet
eljutni ebbe a világba. Vagy hogy pontosan hogyan is élnek, mert az egy dolog,
hogy van nap- meg szélenergia, de ez sajnos nem feltétlen elég az élethez
(legalábbis ahhoz, amit ők élnek).
A másik, amin
nagyon meglepődtem, hogy a könyvben időnként előfordultak unalmas részek,
amelyek leginkább töltelékjelenetként funkcionáltak, semmi pluszt nem adtak a
történethez. Ez azért is volt furcsa, mert az Ajándéknak minden egyes
oldalát élveztem, és alig bírtam abbahagyni az olvasást.
A végére azonban
szerencsére magára talált a történet, és jóval izgalmasabb volt, mint az
eleje.
A befejezés is
nagyon tetszett, végig azon izgultam, hogy Sandy végül visszatér-e a mi világunkba,
vagy ott marad újdonsült barátaival. Ahern szerencsére a lezárásokban nagyon
erős, így most sem okozott csalódást.
Néhány idézet a
könyvből:
„Néha az
embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik van.” (344. oldal)
„[…] néha nem
könnyű eldönteni, melyik az a néhány pillanat az életben, ami kicsit
különlegesebb, mint a többi. Gyakran csak utólag ébredsz rá, hogy milyen nagy
volt az előző pillanat, de addigra már véget ért.” (289. oldal)
„Magányos ember
az, aki a valamit semmire cseréli.” (259. oldal)
„Van, hogy
elveszítjük magunkat. Ha nem figyelünk eléggé oda. (…)
Van, hogy látjuk
a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a
sötétségbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy
visszatérjünk.
Van, hogy inkább
az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb.” (55.
fejezet, befejezés)
„Az ember szíve
bármikor összetörhet, függetlenül attól, hány éves.” (264. oldal)
„…attól, hogy az
ember kíván valamit, az még nem fog beteljesülni.” (319. oldal)
„Én már a
nyolcvanas években is utáltam a nyolcvanas éveket, eszem ágában sem volt újra
átélni az egészet.” (141. oldal)
„– Kérlek,
mondd, hogy csak álom volt. Vagy legalább idegösszeroppanás. Ha
idegösszeroppanás, azt simán kibírom.
– Na, ha azt
kibírod, akkor a valóságot is.” (110. oldal)
„– Én nem
ismerem ezt az "Óz a csodák csodáját" – szólt Joseph kissé értetlen
arccal.
– Akkor
hátrányos helyzetű gyerek voltál – vágtam rá döbbenten.” (184. oldal)
„– De nem a toll
a valódi eltűnt tárgy – mondta mindig Gregory.
– De igen –
morogtam, és közben úgy turkáltam a táskámban, hogy szinte beszippantott.
– Nem, nem.
Amikor keresel, akkor valójában egy érzést keresel. Az pedig, hogy megvan-e a
tollad vagy nincs, Sandy, teljesen lényegtelen.” (186-187. oldal)
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa
A fordítás alapjául szolgáló mű: Cecelia Ahern: A Place Called Here
(2006)
Fordította: Hussami Péter
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2010)
Oldalszám: 358
Ár: 3490 Ft
