Ez volt az első regény, amit Cecelia Ahern-től olvastam.
Nekem volt olyan szerencsém, hogy
olvastam a könyvet és láttam a filmet is. A könyv és a film kicsit eltér
egymásról. Gondolom, sokan látták már a filmet, így most arra nem is térek is.
A könyv is nagyon érdekes volt számomra, de szerintem a film jobban sikerült. (Először persze a filmet láttam, csak utána
olvastam, kicsit meglepődtem az olvasás közben, hogy mennyire eltérő...) A Cecelia
Ahern: Ui.: Szeretlek esetében fordult eddig velem csak elő, hogy a film
jobban tetszett, mint a könyv.
A könyvről néhány szó:
"Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor
ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy
érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik,
amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja
minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és
olvashatja el Gerry soron következő üzenetét – a feladatot az előtte álló
hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az
élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt.
Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja
szívét egy új szerelem lehetősége előtt. Holly újra megtanul élni."
Az tetszett ebben a történetben, hogy Gerry jól ismerve
Hollyt, segített neki feldolgozni az ő elvesztését. Igaz, Holly először kicsit
hitetlen volt, de ki ne lenne az? Ez a segítség bizonyítja azt, hogy Gerry
mennyire is nagyon szerette Hollyt.
Amikor megtaláljuk az igazit, nem szívesen engedjük el. Egy
házastárs elvesztése nagyon szomorú, főleg fiatalon, amikor csak pár évet
tölthettek együtt (igaz, sosem jó elveszteni senkit...).
Párunk elvesztését nagyon nehéz feldolgozni, szükségünk van
a környezetünk, a család, a barátok segítségére.
A való életben még nem hallottam arra példát, hogy az
elhunyt segítse párját az elvesztése feldolgozásában, de ez nem
elképzelhetetlen dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése